Pér

Régóta lakott hely, amit kőkorszaki és kelta eredetű leletek is bizonyítanak. Több évszázadon keresztül éltek ezen a vidéken a római birodalom népei, később az avarok és a szlávok. Pér első okleveles említése a Szent Márton bencés apátság javainak 1237-1240-ből származó összeírásában, mint „szomszéd falu” történt meg. 1329-től egészen 1848-ig a győri püspök birtokaként emlegetik („Peer villa episcopalis” , azaz Pér püspöki falu). A törökök támadását követően egy időre elnéptelenedett a falu, csak a vasvári békét követően (1664 után) telepítette újra Széchényi György győri püspök, aki 1669-ben még szabadságlevelet is adott a péri jobbágyoknak. Az évek folyamán a település déli oldalán kialakult a zsellérek, a pannonhalmi-gönyűi út két oldalán pedig a gazdák útja, ami jelenleg is a község fő utcája.

1735-ben épült fel a falu egyik temploma. 1848-1849-ben többször átvonultak a községen a magyar- osztrák seregek. 1866-ban felszentelték a Kálvária kápolnát.

1934-ben Töltéstava, Táplánypuszta és Söptérpuszta kivált Pér határából, s önálló településsé lett. A II. világháború befejeztével 1945-ben felosztásra került a püspöki birtok. 1962-ben megépült a művelődési ház, majd 1972-ben a repülőtér. 

A környező községek közös beruházásában valósult meg 1991-1992-ben a vezetékes ivóvízhálózat, mely Töltéstavat, Pért, Mindszentpusztát, Mezőörsöt, Bõnyt és Rétalapot látja el egészséges ivóvízzel. A ’90-es években a vezetékes gáz-, szennyvíz-, és telefonhálózat is kiépült.

A település nevének eredete:

Az egyik elmélet szerint a „Pér” elnevezés a fehér névből alakult ki, s eredetileg a települést  Peernek hívták. Egy másik teória a Péter névből eredezteti a falu nevét. Valószínűleg közelebb áll a valósághoz, hogy falu a pér-halról nyerte elnevezését.

Az 1970-es években Pér, Mindszentpuszta és Mezőörs közös tanácsot hozott létre Pér székhellyel. A közös tanács a rendszerváltás előtti évben megszünt, a mindszentiek azonban népszavazással úgy döntöttek, hogy közigazgatásilag továbbra is Pérhez kívánnak tartozni.